Thassos szigete

Egy újabb nyár, egy újabb lehetőséggel.

 

A társaságunk ismét felkerekedtek, hogy a szabadságot Görögországban töltse el.

 

Ismersöktől kapott biztos tipp alapján szerveztük le a helyet. A sziget kevésbé populáris mint a többi görög sziget, sokan talán nem is hallottak róla, lehet azért, mert mindenki csak fű alatt beszél róla, hogy ne lepjék el ezt is a túristák minden értékét elvéve a kicsi szinte érintetlen helynek.

Július 17 csütörtök. Még bemegyek a munkahelyemre, de ebéd után már otthon készülödöm én is az éjjeleli indulásra. Az idő büntet, zivatarok, felhőszakadások váltják egymást. Imádkozuk, és próbálunk néhány órát aludni. 23.30 Eljött az idő, mi motorosok gyülekezünk, kedvünk nem felhőtlen mert még mindig esik.

 

 

Július 18 péntek. Éjfélkor tankolunk az autópálya mellett, majd a szakadó esőbe a pályát választjuk, mert nem akarunk mindjárt az út elején időt veszteni. M1 még jól járható, de az M0-ás már életveszélyes. Az úton több centi vastagon folyik a víz a nyomvájuk meg akár a magyar címerben is szerepelhetnének a koronázási dombok oldalán. A vak szerencsében bízva, mert az esőben semmit sem látva, és az adrenalintól hajtva tesszük meg az első 150 km-t. Kedves Rugó barátommal már nem is csodálkozunk, hiszen nem múlt el külhoni túránk, hogy ne szereztünk volna újabb és újabb rutint esőben motorozásból. De tudjuk ez benne van a pakliban, esőrukánk meg a tanktáskában, azaz ekkor már rajtunk. Kecskemét magasságában már nyoma sincs víznek. Szegednél tankolunk, határt Tompánál lépjük át, hallgatva a média tanácsára. Itt vár ránk a társaság másik fele autóval. Hosszú viszonylag monoton ~ 1200 km-es út vár ránk. Újvidéken át autóúton vezet utunk, napfelkeltére érűk el Belgrádig. Utunkat csak tankolások idejére szakitjuk meg és hogy végre megszabadulhassunk az esőrukánktól. Vételezünk magunkhoz némi frissitőt, és pár falat energiát is . Kb ekkor esünk át az első holtponton is melyet kávék és energiaitalok segítenek. A Nap gyorsan megszárítja a nyirkos ruhánk, és nem túl kegyetlen, de erőteljes sugaraival izzaszt minkent hátralevő utunkon. Viszonylag jól haladunk a fizetős útszakaszokon rendőri jelenlét nem számottevő, vagy időben levillogják a szemből jövők. A fizetőkapuknál dinárral és vele egyenértékű euróval is lehet fizetni (5-5-13€ a három kapunál). Mi váltotunk pénzt a biztonság kedvéért, de visszafele már eurot dobunk mi is. A nagyobb kutaknál, MOL, OMW kurtulált módon lehet tankolni, kártyával fizetni, és mosdót használni, bár a barátnők elmondása szerint a másik rész mindig peremig volt...másik komoly ráébredés volt, hogy a tankolt  95-ös erőleves ~330Huf-ra jött ki. De hát motorozunk vagy spórolunk?! :). A  Nis fele menő autópályán sok gondunk nincs, komoly tempót diktálhatunk, a forgalom viszonylag gyér. Csak néhány dolgot nem tudok megszokni. A kereszt gyalogos forgalmat az atópályán és a magát alig vonszolni képes matuzsálemi koru még éppen mozogni képes rozsdabogjákat, és ezek inverzét a néhány tízezer euró értékű járművekkel ,250km/órával elsuhanó török, bulgár "vendékkétkezimunkásokat".Velük csak egy apróság van, sajos még topkategóriás jármű tudása is kevés hogy pótólja, a vezetője vezetési készségét. Szófia fele vesszük utunk, mikor Nisnél végetérő pályáról lehajtunk. A bulgár határig tartó szerb út talán a túra egyik legszebb része, és lehet semmi másról nem lehet annira élvezni mint a motor nyergéből! A völgyben végigfutó út egyik oldalán zugokkal kanyarog egy hegyi patak, az út melleti sziklák 4-500 méterre magasodnak a fejünk fölé. Ezt csak cabrióból lehet még látni! És hosszabb rövidebb alagutak, mint a Garda-Tó partján. Szerb-Bulgár határ elött még tankolunk, egy nagyobbat szusszanunk, utasaink is nyujtoznak. A déli forróságban várakozunk hogy ismét bebocsájtást nyerjünk az unióba. Motorosként megusszuk a 2€-os fertötlenitési díjat és az 5€-os útdíjat sem hajtják be tölünk. Ismét főutakon tekergünk amiket városok szabdalnak. Itt komolyabb már egy hangyányit a redőri jelenlét, jórészt tényleg a veszély miatt sebességkorlátozott szakaszokon posztolnak. De a szemből érkezők ezt is levillogják. A nagyobb forgalmú főúton már nehezebb a tempós haladás, de forróságban nem is olyan nagyon akarunk tolakodni. És itt végképp kiéleződik a eszetlen, de gyors kamikáze piloták jelenléte. Elérjük végre Szófiát. A térképen szépen jelölt körgyűrű kb egy düllő út minőségével vetekszik. Ilyen volt 5 éve is, de akkor sötét volt. Bár meg kell hagyni, eus pénzből épül az új gyűrű. Azért a lámpákkal szakaszolt kereszteződésekben félve lassítunk, mert egy zöldhullám alatt simán szétszedik még a repülő mozgó tárgyakat is nem hogy a állót! Különben miből lenne minden putri tetején parabolaantenna? Végre magunk mögött hagyjuk a szennyes várost, minek levegője után serceg a fog és vájogtéglát köpsz. Komoly útszakaszok jönnek, minőségük irigylésreméltó, bár már 16 órája vezetünk, de ismét rángatózni kezd a csuklónk, és metzeller elefántja is végre megérinti az aszfaltot a kanyarokban. 5-6 óra magasságban érjük el a görög határt. Motorral gyorsan megy minden. A határ utáni szakasz is pazar,én már nem tudok egyensúlyozni a fáradságtól, és motor puszta mozgatása is megeröltető, de ezt nem lehet kihagyni, 1000 km-t mentünk már, itt az aszfaltból sugárzik az energia. kb még 170 km van hátra , mikor az első görög kútnál tankolunk. Úgy számolom időben vagyunk, Gondolom talán még egy fél óra szundi is belefér. Én személy szerint ekkor már 36 órája nem aludtam (ugyan az indulás elötti órákat pihenéssel töltöttük, de aludni nem sikerült ).A cél ugyanis a utolsó 21.00-ás komp elérése, ami bevisz minket a szigetre. De a pihenő alkalmával ráeszmélünk, hogy mivel más időzonában vagyunk az így 20.00!!! Gps elő, megtételhez szükséges út, érkezés kb 5 perccel a komp indulása elött! Meg tudjuk csinálni!!! Már csak zsigerből vezetünk, de az adneralin ismét segit, még az utasaink is felébrednek mögöttűnk és az amúgy élesre laposodott popoik is kigömböjödnek. 170km főuton, falukban, keskeny hegyi utakon. És akkor az utólsó 30 km -en beérünk a motorosok paradicsomába. Autópályan ,70-es korlátozás a kanyarok miatt. Elveszítjük a fejünk. Az elefánt ormánya megint az utat tapizza. Talán egy lehajtót túl is megyünk. Kicsit eltévedünk. Az én navigációm mást mutat mint az autóé. Bevesszük még a nádast is, murvás úton szakítunk. Már csak 6-8 perc a kompig, 5-6 km még mindig. Utólsó roham, mikor ismét a főútra teszük magunkat. A sebességmérőt már nem nézem, csak az üvöltő motor hangját sajnálom. 20.58 mikor a barátnőm leugrik mögülem, és a matrózhoz szalad kompnál Keramotiban ( http://www.anethferries.gr/pub/en/tickets/article.aspx?id=324&cid=c

at_92 ) , hogy várjanak meg minket. Behajózunk! Vérvörös, talán kicsit könnyes szemekkel összecsapjuk a kezünk. Mecsináltuk! A komp akár egy luxushajó, siklik végig a 30-40 perces útján. 22.00 a lábunk és a kerekek megérintik a sziget földjét. Tanakodás, sörvásárlás. Irány a szállás. Még 14km. A hegyi utak felörlik az utolsó energiamorszáinkat is ekkor már több mint 20 órája vagyunk úton. A hegyi utakról megpillantjuk a tagolt partok öbleiben pislákoló kicsiny tengerparti falukat. A gps kord

ináták alapján megtalálja a villánkat. Mivel erre az éjszakára nagyob kalandot szántunk magunknak, mint hogy ágybaveszve aludjunk el, így péntekre még nem, csak szombattól foglaltunk szállást. Ezt az éjszakát a tengerparton “csövezve”, hippi módon akarjuk élvezni. 10 fős társaságunk legurul hát a homokos tengerpartra, letámasztja a motorokat, sört nyit és felhötlen mosolyok mögött rogyik le a parton levő nyugágyakra. 1-2 órát bírunk még nézve tengert, és egymás boldog, de üveges tekintetét. Az elején még zavar a tenger csobogása Rugó kéri is hogy kapcsoljam ki, meg néha átgázolnak idegenek a “hálószobánkon”, de pár perc múlva már alszunk.

Július 19 szombat. Reggeli jutalmunk a napfelkelte aranyhiddal.

  Pár óra múlva már a (Skála Potámia-ban ) a Mária  villában mindenki saját szobájában mossa le magáról az út porát. Ideiglenes otthonunk jólfelszerelt mind

en tekintetben. Egy szoba 50€ -ért légkondival fürdőszobával ( még ha 4-en vagytok is pl. gyerekekkel pótágyazva).

Még kemence is rende

lkezésünkre áll, már előre látva és érezve az esti frissensülteket. Az ebédet már egy szinpatikus tengerparti tavernában költjük el. Többen elönyben részesítettük egyből a hely gasztronómiát és marhapörkölt,gulyásleves,vagy pacal helyett ráksalátát, polipot, tintahalat, szardiniát választuk. (És ez lesz mindennap! Itt senki nem hozzott otthonról kolbászt, szalonnát, páncélost, A szendvicsek meg az úton “átértékelődtek”.) Minden friss, nem tesco fagyasztott gazdaságos. A reggeli fogásból készítenek el, igaz nem kapkodnak. Addig tacikis, taromós kenyeret, görögsalátát falatozunk. Délután azért kijönn rajtunk a fáradság, a tengeri fürdőzés után, csecsemő módjára alszunk egy olyan igazi nyálcsorgatóst. Ez alatt megérkezik a második autó is 4 újabb társunkkal, akik a 2.5 éves Panna miatt nem merték csak vállalni a esti csövezést. Estefele meglátogat minket Ágnes is aki a kapcsolatunk volt szigeten.

Neki külön fóruma van és segít szállást szerezni az idelátogatóknak, és útbaigazitást ad a sziget érdekességeiről. Elmondja hogy a csapvíz itt iható sok mediterrán országgal szemben , a szigetnek saját forrása van. Így az ásványízre félretett pénzből is lehet venni sőrt. A veszélyre nem hívja fel a figyelmet, mert olyan nincs. Lopni nem lopnak, csak estleg mi magyarok mondta. Ezért merték kinthagyni esténként az aluvázas nyugágyat is, eszméltem rá!!! Rúgónak szülinapja van, nem emlékszem már mindenre kristálytisztán, de van pálinka, meg szállásadónk kinál ciporóval (olyan mint az ouzo, csak erősebb). Otthon bemelegítés, néhány sőr, szuflaki a gyors kajáldában a magyarok által rönkösnek emlegetett helyen. Itt -ott játékgépek, majd egy jólszituált cafféban kötünk ki ahol koktélra váltunk. A hely nivóját nagyban emeli az ott található medence. De ez csak dísz. Ja de nem a szülinaposnak. Eldöntik ,hogy ők beleugranak. Mikor már nem vagyunk szomjasak 2-en dulakodást szinlelve belezugnak a medencébe. Persze hogy ki

dobnak, de nem izomagyúak. Csak egy amolyan személyiségi zavarokkal küzdő fiucska tessékel ki. Még nem is aludtunk ott igaziból,de már kidobtak. Ezen felbőszülve hogy beleírjuk magunkat a több ezer éves görög történelembe, gondoljuk minden este kidobatjuk magunkat egyéb szórakozóhelyekről. Meg eltérítjük azt a klasszikus túristás autóvonatot is. De ekkor még nem vagyunk tisztában a sziget adottságaival. Minden napra új programokat tartogat, és békéjével, nyugalmával

megfertőz gyorsan minket is .

 

Július 20 vasárnap. Az űrszekerek pajzsának teljesítményével vetekedő naptejekkel vonulunk le a strandra, és töltjük el a klasszikus döglös napot. Estére így is remek árnyalatait szerezzük meg a pirosnak. Eldöntjük hogy ez volt az úccsó "strandolos" alkalom .délutánra befut a 3. autó is akik a , kényelmes motorosok csomagjait is hozzák. Így végre nem csak egymással cserélhettünk alsónemüt. Vacsora ismét egy hangulatos helyen. Az izgalom kezd a tetőfokára hágni, a hétfői napra piacozás szervöződik. Mindenki egymás után bérli ki a robogókat, csak kisgyerekes család marad az autónál praktikus okok miatt. Természetésen mi sem váltunk át a "lélekvesztőkre", de többéves fogadalmunkat vagyunk kénytelenek megszegni,és  sortban és polóban ülünk a nagymotorra, a lányok tovább fokozzák ezt strandpapuccsokkal.

Július 21 Hétfő 8óra, nagggyon korán van . 4 robogó, 3 motor, 1autó vág neki a piac felderítésének, ahol helyi friss gyümölcsöt, zöldséget, édességet lehet vásárolni.

De van ruha, bóvli, mint egy klasszikus lengyelpiacon anno itthon is. Innen felmászunk egy hegyi falucskába,és öreg árnyékot adó fák alatt jegeskávéval frissitjük magunkat.

 

 

  A tervet egyhangulag elfogadva körbemotorozzuk a szigetet. Változatos partszakaszai minden kilométeren újra és újra elállítják a lélegzetünket. A robogós-kétszemélyes tempó alkalmas a menet közbeni fotozásra is

 

  A nehézpáncélos motosruha senkinek nem hiányzik. A főút körben kb 100 km, csak kanyarokból áll, akár a menyországba. Itt senki nem siett, és nincsnek ellenségeid az utakon, csak te magad.

Közel a szálláshoz éttermet találunk és tovább mélyítjük görög gasztronomiai tudásunk. A 6-10€ körüli árakba mindenhol belefért még a meglepetés dresszert mézbe elrakott füge, és persze a ciporó. Ismét elégedetten ,és kicsit mámorossan állunk fel az asztaltol.

Estére érünk haza, a piaci szerzeményekből készül gyümölcssaláta ,fözött, sült kukoricák , ezeken élvezkedtünk tovább. A gazda egy kalamárival és ciporóval lep meg minket.

 

Július 22 Keddre a szirének medencéje van kitűzve. Megint korán 9 körül indulunk hogy mellőzük a nagy meleget. Az eligazítás ennyi : ,főút tábla :sirén bungalow, itt földút, mentek amig tudtok, utánna gyalog. És hogy hova érünk?

 

Próbálnám leírni de nincs rá igazán jó szó. A tengerpart sziklás lépcsőzetesen lemunkálva talán az okórban. És egy mesterséges , de mégis varázslatos "medence". 16-an, de egyedül vagyunk. Mintha mi fedeznénk fel. A víz tiszta a nagyobb hullámok néha friss vizzel töltik fel. Körbe a széle lépcsőzetesen emelkedik, bátorságtól, és örültségtől függően lehet választani magasságot az ugráshoz. A legmagasabb kiszögellés 8-9méter.

Eszményi hely. megint egy újabb pont a szigetnek. A forró délutánt árnyélban töltjük. Este a közeli parton mártozunk, és ráfogva a 2.5 éves Pannára dodzsemezünk. Szigorúan csak frontális ütközéseket szimulálunk. A sör enyhíti a kék foltok fájdalmát.

Július 23 szerda, a hajókirándulás napja.

Szinte ekkor találkozunk csak magyarokkal. Megállapítjuk, csúnya nemzet vagyunk . A kiszolgás remek reggeli frissitők, péksüti. Délben szuflaki. A program változatos. Ugrálás a hajó tetejéről, zsebpecázás, buvárkodás, és érdekes partszakaszok, márványbánya a tengerről. Izgalmassá teszi a kirándulást a tenger dagadása amire hajó komoly inbolygással válaszol ,igencsak megizzasztva a bárka kapitányát. A kikötés után még belefér a városban egy kis nézelődés kávézás.

 

 És utánna megint a kellemes kanyargós utak visznek haza a hátukon.Persze este megint egy kellemes étteremben válogatunk a tenger gyümölcseiből, ezeket nem lehet megunni! A pincér nevet rajtunk mikor kihozva a söröket a csajok kérik, nekünk meg a jegeskávé jut.

Július 24 Csütörtökön a friss információkkal felkerekedve a paradiso partszakaszra hajtunk. Sziklás és homokos. Mindenkinek tetszik. Néhányan elindulnak az instrukciók alapján kagylót szedni és szigonnyal halat lőni. Azért bisztosra megyünk, és reggel a halasnál friss halat veszünk. A sziklák tökéletesen alkalmasak, hogy a hozott faszénen megsüssük a kagylót, és a halakat.

 

 A tenger hullámfürdője után páran, 2 motorral, 2 robogóval nekivágunk a sziget vizisésének megkerereséséhez. Pontos infóink hamar megsemmisülnek, és a lazára vett túra endurózásba vág át. Ismét ismeretlen helyeken járunk, olajfaligetek között vezet az utunk. Elhagyjuk az utolsó lakott települést,még a TAVAT megtaláljuk, De utat tévesztünk a motorokkal és 15-20km-t krosszozunk a túramotorokkal az erdőben. Találunk egy márványbányát és még újabb 100m-t emelkedünk felfelé. Mi vizesést nem találunk, de ismét felfedezőnek érezve magunkat fényképezzük a festői tájat a naplementével.

 

Mi 4-en hazaindlunk, de az emelkedőn lemaradt robogósok több szerencsével járnak, és meglelik vízesést, bár már csak este 10-re érnek haza. , Élménybeszámoló. Egy újabb kalanddal lettünk gazdgabbak. Este bár egy kicsit fáradtan de ismét sütögetést rendezünk a zsáknyi kagylóból, vásárolt halakból, szuflakikból. Egy nagy római lakomára emlékeztet a vacsora. A vendéglátóink is belefolynak mulatságba, mi bizonyságát adjuk a magyar vendégszeretetnek, és degeszre tömjük a tulajokat. persze a pálinkásüvegeket is megszellőztetjük.

Július 25 Péntek. A pihenőnap. szabadfoglalkozás, délig lustálkodás, ajándékvásárlás.

És délután a kisgyerek adta alibin felbuzdulva a tengerparton homokvár építésbe kezdünk. Nem kapkodjuk el,tervezünk, feladatokat osztogatunk, dokmentálunk, részleteket tárgyalunk. Néhányszor terveket módosítunk. Úgy véljük jól sikerül, mert csodájára járnak. Ekkor még megélhetésünk is áthelyeznénk erre a munkára. Utólsó délután, felfedezzük a banánost. Bár a tulaj már zárja boltját a rossz idő miatt, de megesik rajtunk a szíve mert ez az utolsó lehetőségünk az extrém marhaságra. 8-an kapaszkodunk fel a banánra, és nagy élvezettel szeljük a habokat,maradandó élményt szerezve magunknak. Még elmegyünk egy utolsó muszaka vacsorára, és persze a ciporó és a dinnye desszert  itt is a ház ajándéka.

Még éjfélig huzzuk az utolsó este,de tudjuk másnap ismét kemyén lesz a hazaút.

 

Július 26 szombat. Az első autó 7kor indul, de mi 14-en csak a 10-es kompot érjük el. 

 

 Úgy 11 körül kezdődik el az újabb maratoni 1200 km-es út. Az első szakasz már idefele belopta magát a szívünkbe a hegyek között kanyargó autópályával. Kicsit elragadtatjuk magunkat és élvezzük ahogy rabul ejt az út. Még a görög határ elött defektet kap az egyik autó, de taLán 20 percet vesztünk. Majd késöbb magunkra őltjük a kedvenc esőruhánkat, és ebben leszünk kénytelenek lemotorozni a hátralavő 1000 km-t a folyamatosan a fejünk felett tornyosuló esőfelhők miatt. A hazaút sem lesz unalmasabb ,de már kicsit elcsigázottabbak vagyunk, és bulgár főutak eléggé megviselik az idegrendszerünket. A szerb autópályán is jól haladunk. Bár a 150-160 as tempók az lobogó esőruhában fárasztóvá válnak a csupasz motorokon.belgrád elött kiállunk tankolni , ekkor leszakad az ég.Végre élesben dolgoznak az esőruhák. A pályán való haladás kicsit rémálommá válik. A felhőszakadásban hiányzik az ablaktörlő a bukóról,és a sokasodó szurokcsikokon is táncol a motor, a sávváltások sem hiányoznak annyira. Már csak párszáz km van hátra az út is szárad, de már az éjjel fáradsága tőr ránk.

 

Július 27 vasárnap.Hosszú és monoton az autóút a határig. Bár az első autótól kapunk infót a röszkei káoszról ,de mi figyelmen kivül hagyjuk. A határon 1 km-es sor vár, és 10 perces megbeszélés alatt 1 autónyit halad előre a sor. Mi motorosok már nem vagyunk hajlandóak a tompai kitérőre, így pofátlanul a sorok mellett előremotorozunk, és beállunk a 2.autó mögé. útlevélvizsgálatnál. A látvány valami förtelmes, a balkáni "kultúra" ahogy felszinre tőr, és ahogy maradványa szemétként magasodik a út mellett.

A magyar határnál megismételjük a műveletet. Így is kb 20 percünkbe kerül mire átérünk. Még Kecskemét magasságában egyet tankolunk, és szusszanunk egy utolsót, majd a felszállási sebességet megközelítve száguldunk haza. Kb hajnal 4-kor kerül a motor garázsba ~2850km-rel a számlálójában .

 

Mindannyiunknak megfordult a fejünkben, hogy haza sem jövünk, nyitunk egy lángosost. Az igazi értékére a szigetnek csak akkor ébredtünk rá mikor ismét bekapcsolódtunk a hazai rohanó világba.

Gongolkodtam rajta hogy vajon írjak-e erről a nyaralásról. Ez a sziget még nincs tele túistákkal  akik miatt mindig átváltoznak az ilyen helyek. És jó lenne még visszatérni erre a szigetre. De szerencsére van még mentőötlet a görög szállásadóktól, ahova csak görögök járnak...

 

Megint fel van adva a lecke, felülmúlni a idei nyaralást, és jövőre még nagyobbat dobni.

 

Köszönet a résztvevőknek a felejthetetlen élményekért, a szervezésben résztvevőknek, ötletgazdágnak a fáradozásukért.

 

Néhány forrás ami nagyban segítette utunkat, nyaralásunkat:

http://www.utikalauz.hu/autovalgorogorszagba/

http://www.thassos.fw.hu/

Oldalainkat 5 vendég és 0 tag böngészi