Ördög túra –Toscana

 

 Július 13, péntek! Közel a magyar határhoz egy elszánt társaság ébredezik, hogy beteljesítsen egy fél éve dédelgetett közös álmot. 16 szerencsés, akik már régóta másról sem beszélgetnek e-maileznek, csak hogy mi legyen az idõpont, útvonal, szálláslehetõség, ki mit szeretne megnézni, és mibe szeretne belekóstolni.

 

 

2003 óta sikerült minden évben eljutni egy külföldi túrára. Idén sem szerettük volna megszakítani ezt a kellemes hagyományt. Év elején körvonalozódott egy nagyszabású olasz túra, melyet aztán hozzáigazítva a jelentkezõk igényeihez kezdtünk el szervezni.

 

Mindenki a saját lehetõségeihez mérten segíti a munkát, kik szálláslehetõségeket küldözgetnek, útvonalakat tervezgetnek, szállásadóval egyezkednek, idegenvezetõt szerveznek, belépõt foglalnak. Igazi csapat munka kerekedik ,melyet mindenki szívesen végez.

 

A díszes társaság egésze nem ismeri egymást. Hogy feszültséget oldjuk egy „összehangolódás” túrát szervezünk Szlovákiába Donovaly-ba a nyaralás elõtti Július 1. vasárnapján. A mintegy ~500 km-es guruláson nem tud mindenki részt venni, de a szerpentinek koptatása mellett, sikerül még megegyezni sok apró fontos részletben is, és megismerni a jelöltek rigolyáit.

 

Kényelmes túrázok révén a cuccunk nagy részét már 2 nappal elõtte elkezdi begyûjteni a kisbusz mellyel jelen pillanatban motorral nem rendelkezõ barátaink jönnek.

 

Július 12, csütörtök délután 4 óra , gyülekezõ a bicskei benzinkútnál. Persze mi helybeliek érkezünk késve, ahogy az lenni szokott, két fõvárosi barátunk már ekkor megkezdi az aszalódást.

 

Utunk Székesfehérvár –Veszprém –Tapolca -Sümeg-Zalaegerszeg érintésével vezet a célhoz. Ekkor még nem keveredünk komoly kalandokba. Ezen a napon csak le kell jutnunk Öriszentpéterre ahol a 6. motoros társunk lát minket vendégül.

Vacsorát, szállást és reggelit kapunk. Utólag is köszönet a szíves vendéglátásért. A helyi mézes pálinka segíti az idegen ágyban való alvást, és hogy reggel 7 kor indulásra készen legyünk.

 

A reggeli túl kiadósra sikerül , így pénteken 13.-án csak 8-kor vágunk neki a táv elsõ felének,

 

 melyet akkor esõfelhõk kísérnek, de aztán hamar feladják , és soha többet nem látjuk az túránk során a azokat. Szlovénián keresztül haladunk a Dráva völgyében hosszú elnyújtott ívû kanyarok csalogatják a sebességmérõ mutatóját följebb és följebb, és a motorok könnyedén haladnak tova a minõségi utakon. Csak egy két gizda  anyagbeszerzõ mikrobusz sofõr akar minket megszorongatni, késztetést érezve gépjármûve teljes 145km / órás végsebességének maximális kihasználásához. Szerencsére nem pazarolunk rá sok energiát, sõt az elsõ komolyabb táv után egy kis pihenõt iktatunk be, hogy kényeztessük magunkat otthonról hozott másnapos jól összeérett szendvicsekkel, és kávézóba kapható jégkrémekkel , frissítõkkel. Nem sokkal utána könnyedén lépjük át az osztrák határt és kanyargunk felfele a hegyekbe.

Ekkor kezdjük csak sejteni hogy mi is vár ránk. A térképet nem kell néznünk navigációval vezet minket barátunk, mi csak vakon repülünk mögötte. A kanyarok közötti egyenesek egyre rövidebbek lesznek a könnyû kanyarokat , kemény visszafordítok váltják fel, néha a visszakapcsolgatáskor fel –felvillan az üres jelzõ lámpája, mikor még egyesbe is vissza kell tolni a váltót, hogy két személlyel kijõve a hajtûbõl maradjon fordulat kigyorsítani felfele, és még néha egy vakmerõbb elõzés is beleférjen, nehogy nagyon szétszakadozzon a csapat. A lejtmenetben a motorfék segíti egy kicsit a fékek munkáját, melyekbe keményen kell belemarkolni minden egyes ív elõtt.

A dinamikus  motorozás mindenkit igénybe vesz, jól esik tankolásonként felfrissülni egy kicsit. Rugó barátom már átlépve az osztrák-olasz határt jelzi, hogy nem igazán fognak már az 1200 Banditon a most cserélt betétek. Felüvegesedtek! Még kipróbálja Laci is a másik Banditos barátunk is, hogy tényleg így van –e, majd azt a tanácsot kapja, hogy fékezzen keményen rövidebbeket, talán jobb lesz. Ekkor még hátra van néhány száz kanyar és kilométer. A tanács segít! A hegyek között nehezen haladtunk, az utak nagy forgalma és szerpentinek keménysége megdolgoztatja részvevõket. A busszal találkozunk egy elõre kiszemelt városban Olaszországban.

 Ezt az alkalmat szeretnénk kihasználni tankolásra is, de szieszta van a kutak többsége zárva! Ekkor kell megismerkednünk a pénzbedobós kuttal, melyet elsõ alkalommal még nem használunk , fõleg azért mert „kutas” elkerget minket mivel csak foglaljuk a kutak melletti helyeket , de tankolni nem merünk. Felírja a rendszámunk , és hívja a rendõröket. Mi gyorsan kereket oldunk! Majd néhány kilométerrel odébb éppen rendõröktõl kérünk útbaigazítást, akik készségesen segítenek is. A navigáció biztosan vezet a kiszemelt fõ és mellékutakon. Korán indultunk és a kb. 600km  nem tûnik nagy távolságnak, így is végszóra érkezünk Trento melletti El Paso tranzit szállásra. 21 óráig van vacsora, mi pont akkorra érünk oda. De szállásadónk nem rest, és készít nekünk még vacsorát. Fogyasztunk is rendesen.

A hely kuriózuma a Harley blokkból készült sörcsap. A csapat egy kisebb részének és köztük nekem is sikerül hajnali 3-ra már ágyba kerülni, mert az egyik helyi erõnek szülinapja van, melyet több ingyen sörrel jutalmaz, melyet mi jófajta mézes pálinkával viszonozunk.

 

Július 14 szombat. 8 órakor svédasztalos reggeli, eszik mindenki ki mennyit tud, csak úgy magyarosan, nutellát szalonnával. Az indulást 9 órára tervezzük, a Garda-tó érintésével a Palman keresztül kívánunk lejutni a Toscana szívébe, közben beiktatva egy kis tengerparti nézelõdést is. De az élet átírja a terveket , mert a kemény pénteki nap a vezér Banditon vászoning csócsálta a hátsó gumit, így némi kérdezõsködés és bolyongás, szívélyes útbaigazítások után sikerül találnunk egy gumist. Egy kicsit alkudozunk, részt veszek benne én is, mert mérlegelve a gumi fogyását én is jobbnak látom a cserét. Sok lehetõségünk nincs Pirelli Diablo Corsa a lehetséges választék. A Bandit megkapja a 180-ast az GSx1400-es a 190-est. A szerelés szakszerû ezt némi borravalóval díjazzunk. Nekem még más gondom is akad , mert a Gsx frissen felrakott olajszûrõje ereszti az olajat. Kézzel húzok még rajta, de nem feszegetem , mert látom rajta, hogy nem párhuzamos a blokk és szûrõ tömítõ felülete, ezért enged. A többiek ez alatt egy pár méterre lévõ parkban hûsölnek, az busz már a Garda mellett gurul. Sajnos hamar rájövünk hogy 3 óra késéssel nem tudjuk teljesíteni a kb. 450km-es utat a szállásig , így átütve a navigációt egy 350 km-es rövidített lehetõséget kapunk, de le kell mondanunk a Garda-tóról és a tengerpartról.

 

Az új lehetõség kevésbé izgalmas, de unalmasnak semmiképpen mondható, gondoljuk ezt az elején.

 

Szembesülünk ismét a szieszta hátrányaival, és kénytelenek leszünk a pénzbedobós kúton tankolnia! Sikerül! Nem hiába járattak szüleink drága iskolákba! J Utána ismét a hegyeken keresztül vezet az út, a hõség elviselhetetlen.

  

Az utak zsúfoltak, rengeteg a motoros is. De mindenki figyel, elenged lehúzódik, sorba érnek minket a meglepetések. Persze itt is akadnak akik versenypályának használják a kiváló minõségû utakat, de õk gyorsan tova tûnnek a már szinte kötelezõ térdlerakós stílusban. Persze mi is kedvet kapunk, és el kezd fogyni a majrécsík a gumik oldaláról. Én még birkózok a futómû puhaságával, amitõl a gumi felülete morzsalékosan málik,  mert nem bír rendesen kapaszkodni. Néha megállunk bevárjuk egymást ilyenkor megbeszéljük a melegebb helyzeteket, köcsögebb autósokat és, persze húzzuk egymást folyamatosan.

  

 

Mikor már csak Kb. 50km-re vagyunk a céltól szétszakadunk, és ketten lemaradva elvétik a lehajtót. Eltévednek. Némi térképböngészés után összeszedjük magunkat. Az eltévedést segíti a néhány útelágazás , és a messzirõl egyforma  motorosok. Rendezzük sorainkat és kb. este 9 órára megérkezünk a Toscana Szívébe

 

a Villa  La Fornace-ba. Három kiváló apartmanban szállásoljuk el magunkat ez elkövetkezendõ 5 éjszakára.

 
Szállásadónk néhány helyi csemegével lep meg minket, a másik apartmanban levõ Finnek két üveg pezsgõvel köszöntenek.  Gyorsan megkeressük a medencét is. 

Befut közben a busz is némi utánpótlással, sörrel, mézes pálinkával, mellyel ismét hajnal 3-ig húzzuk.

 

Július 15, vasárnap. Egy laza nap, fõleg hogy néhányan keményen másnaposak.

A hõséget a medence mellett vészeljük át, majd estére erõt gyûjtve, legurulunk a 40-50km-re lévõ Vada tengerpartjára. A GPS ismét hihetetlen helyeken visz minket keresztül.

 

 

 

Szûk sikátorokkal tarkítót kis falucskák utcáin, szántóföldek közötti aszfaltnyelveken, kanyargunk, lélegzetünket visszatartva. Barátnõm közben folyamatosan fotózza a tájat , hogy minél több emlék maradjon majd késõbb hátra.

 

 

 

 A tengerpartra érve egy kicsit csalódunk, mert az koszos és sok ezer ember tarkítja. azért megmártózunk, a lehetõséget ki nem hagyva.

Strand után étteremben vacsora.

 

Mi sem egyszerûbb mint 16 embernek megfelelõ helyet találni. Azért találunk. Az étlapról pizza, kagyló és ki tudja mi  vándorol az asztalunkra. Has tele, helyi gasztronómia kipipálva. Irány haza. Ekkor már sötét van a Navigáció lemerül, térkép olvasási gyakorlat a fényszóróknál, közel a cél, mindenki tudja, néhányan az útvonalat fejtik nekünk páran csak a hülyeségen jár az agyunk. Persze hogy hazaérünk!

Július 16 hétfõ. majdnem sikerül a megbeszélt idõpontban elindulni, csak kisebb feszültség fakad a csúszásból.

Hiába, nyaralunk! Dél fele vesszük utunkat, San Giaminano az elsõ város melyet megcélzunk. A Város egy szerzetesrõl kapta a nevét aki megvédte Attilától középkorban a várost. Égbe törõ tornyai az ott lakók gazdagságáról árulkodtak.

 Parkolót még a motoroknak sem egyszerû találni, a helyiek két alkalommal figyelmeztetnek , hogy ne hagyjuk ott mert elszállítják õket. Harmadikra sikerül. megérkezik a busz is, behajigáljuk a sisakokat, ruhákat, és turistásba öltözve szemügyre vesszük a várost.

 

  Zsebpénzünk egy komoly részét ásványvízre és fagyira költjük, itt ez a módi , ha nem akarsz felfordulni! Az városka sikátoriban megtett kilométerek 1000 évet repítenek vissza az idõben.

 

Jó lesz utána ismét felülni a motorokra és legurulni a másik igen híres középkori Toscanai városba Siena -ba. Ebben a városban van a világ elsõ bankja, melynek létét és gazdagságát köszönheti. A város fõtere hatalmas, Dómja , annak díszítettsége, és benne levõ kódexek páratlan varázzsal bírnak.

  A távozás elõtt még megmászunk egy két magas épületet, hogy remek fényképekkel gazdagítsuk ismét az emlékeinket.

 A busz nem sikerül jó helyen leparkolni, de csak figyelmeztetnek minket , és nem büntetnek meg. Hazafele menet még beugrunk egy helyi szupermarketbe, az esti sütögetéshez steak -nek valót veszünk , no meg persze sört , de hát az alap!

 A forró esti levegõt a húsok és egyéb sülõ finomságok illata tölti meg.

 

 

 

 Néhányunkat elnyom a meleg , na meg az alkohol.

Július 17, kedd. Nem sikerül korán felkelni, nem tervezünk korai indulást a nagy meleg miatt ismét a medence kegyeltjei leszünk és agresszív vízilabda játékokkal múlatjuk az idõt.

 
 

 

 délután indulunk csak Lucca-ba rövid városnézésre.

 


Az izgalmakat fokozza, mikor egy helyi darázs a barátom arcát a bukó alatt kétszer is megcsípi, de a navigáció, gyorsan utat mutat az elsõ gyógyszertárig, és nem kockáztatva, némi kalciumot diktál magába. Végre megérkezve a helyi nevezetességeket vesszük szemügyre, a 3km  hosszú város fal mely érintetlenül viselte át a nehéz idõket. Puccini háza és  szobra is  itt található, a Dóm mögötti téren. Itt csak egy órát töltünk , hogy még világosban érjünk Pisa-ba.

 

Szeretnénk még néhány jó képet készíteni a ferde toronyról és mellette álló impozáns székesegyházról, de már sajnos csak az északai funkcióval jutunk eredményre.

 

 
 

Éjfél körül hagyjuk el a várost miután meg is vacsoráztunk. Fáradtan érünk haza, de másnap korán van ismét az ébredés.

 

Július 18, szerda. Firenze a látogatásunk célja. 9.30 kéne megérkezni, ezért 8-kor indulunk, gondoljuk ennyi idõ elég lesz a kb.45km megtételéhez. A busszal megbeszélünk egy találka helyet, ahol még parkolót is remélünk. Akár hogy sietünk beérünk a reggeli dugóba, a városba vezetõ utakat javítják , így a sorok között törünk elõre. A java még csak ez után jön amikor beérünk a városba.

A GPS köpi az útvonalat, próbálunk együtt maradni, de röpke pár perc alatt 300évre való jogsi bevonási szabálytalankodással jutunk csak elõre. A utak néhol nincsenek felfestve így annyi sáv lesz ahányat csak akarsz. A robogós csajok özönlenek minden irányból mint Star Wars-ban a Sólymot támadó kis geci ûrhajók. Jönnek ezek jobbról balról, de néha úgy érzed , hogy alulról és felülrõl is. Kénytelenek vagyunk hát elõvenni a pesti parasztságot, hogy életben maradjuk, és figyelmen kívül hagyunk mindenféle szabály , csak a gázt és a kürtöt használjuk. Megkönnyebbülünk , mikor megérkezünk, de a busz sehol.

Nagyon eltévedt. Kb. 7 km-re vagyunk egymástól. Nyeregbe szállunk ismét, hogy megint meghódítsuk a halálbolygót. És fél óra olajforraló motorozás után, áthaladva tucatnyi piroson, áthaladva a behajtani tiloson , végre célba jutunk. A Gsx ezt azzal jutalmazza, hogy 3év 10hónap után életében elõször elindul a olajhûtõ ventilátora. Most már legalább tudom , hogy az is mûködik rajta, még ha nem is kell sokszor. Az idegenvezetõ csak órája vár ránk , de nagyon kedves.

 

 

 Tõle telhetõ módon végig vezet minket a nevezetes helyeken.

 Mi isszuk szavait, mint az ásványvizet. 

 
Az idegenvezetés után kaja után nézünk, hogy legyen erõnk folytatnia a várossal való ismerkedést. Ugyanis ekkor már tántorgunk az éjségtõl , mert reggel korábban indultunk, mint a bolt nyitott és mivel késve érkeztünk nem volt idõ reggelizni.  Pótoljuk az energiahiányt , és oltjuk utána tudásbéli szomjunkat, megmásszuk a firenzei dóm kupoláját , hogy fentrõl csodáljuk meg a gazdag várost.

 

A reggeli rutinozás után már gyerekjáték kijutni a városból, és egy óra motorozás után otthon is vagyunk. Út közben köhögni kezd a másik Gsx 1400. Hiába veszi le a gyújtást hogy resetelje, nem igazán tér magához a rendszer, de már csak 10km van hátra. A megérkezés után a hiba eltûnik és a túrán többé nem jelentkezik. Este megtervezzük a hazafele vezetõ utat. Ez persze pontosan az lesz amit lefele kihagytunk. Tengerpart –Pisa- Palma –Garda tó –Trentó.

 

Július 19, csütörtök. Tervezett indulás 10.00- Ezt csak 20 perccel lépjük túl! A tengerparti szakasz lámpákkal és gyalogátkelõkkel tûzdelt.

 

 

 

 
3 óra alatt 140km tudunk megtenni. Bele kell húznunk. De Palma után ismét jönnek a hegyi szakaszok , de már hatalmas rutinnal motorozzuk be a szerpentineket, de ae tempó olyan sportos, hogy a Banditnak felforr a fékolaja és elmegy a hátsó fék teljesen. Ezt kényszerpihenõvel kell jutalmaznunk.

Elhaladva a Garda tó mellett ismét el áll a lélegzetünk.

 

 
Csak egy részeg FIAT Panda 45 sofõrje ébreszt fel bennünket a meseszerû élménybõl amikor a beelõzi a kocsisort és közénk vágva életünkre tõr! A Túra vezetõje ezt néhány leszorításba fulladt elõzést túlélve, egy ajtórúgással jutalmazza az autó, az utána következõ barátunk pedig egy mélyrõl jövõ folyadékot helyez a szájából az utastérbe jutalmul. Nagy izgalmunkat a Garda tó hûs vize hûti csak le a rövid megállás alkalmával.

 

 Elhagyva a tavat már sötétbe vagyunk kénytelenek megtenni a hátralevõ pár 10km-es szerpentinekkel tarkított utat. Csalunk! A túra vezetõje a navigációról saccolja meg a következõ kanyar nagyságát és ehhez állítja be a sebességet mindig, mi meg megyünk utána és kopírozzuk õt vakon. Este 10-re sikerül megérkeznünk. De még most is kapunk vacsorát, és sört!

Július 20, Péntek. Az utolsó nap. Néhányan sietnek haza, így úgy döntünk hogy nem vállaljuk be a 800km-nyi kanyarokkal tarkított hegyi szakaszokat, hanem felmegyünk az autópályára és Brenner hágón , Insbruck-on keresztül eljutva az A1 autópályán jövünk haza. Így egy 100km-nyi kerülõvel, de gyorsabb haladás reményében. Reggel 9 kor indulunk, jól haladunk az olasz szakaszokon,

 

 

 

de a német osztrák szakaszokra érve , a germánok bunkobbnál -bunkobban viselkednek. mindegyik 125km/órával szakít a belsõ sávban , és ha körbemotorozod meg rázza az öklét. És akkor még ehhez jönnek a dugók ahol semmi pénzért nem engednének el , már csak irigységbõl sem senkit.Kész felüdülés mikor megérkezünk a magyar határra, ahol kipróbáljuk a technika új csodáját az sms-ben rendelhetõ autópálya matricát. Este 8-ra érünk haza magunk mögött hagyva 3200 km-t , és elégetve egy hordónyi benzint.

 

A túra során eltérõek voltak az igények, de mindig voltak idõpontok , találkozók, szabadfoglalkozások, hogy kötetlennek tûnjön a nyaralás. Persze néha kompromisszumokat kellet kötni. Volt morgolódás a késõn elkészülõkkel, de néhány hülye beszólás mindig oldott minden feszültséget.

 

Oldalainkat 3 vendég és 0 tag böngészi